Új sorozatunkban rövid interjúk keretében szeretnénk bemutatni kollégáinkat. Hiszünk benne, hogy minden, a Budai Gasztroenterológiai Központban dolgozó munkatársunk egyedi értéket tesz hozzá a munkánkhoz és emberi értékekkel gazdagítja nemcsak csapatunkat, de a betegeink életét is. Elsőként Dr. Varga Patrícia gasztroenterológus kollégánkkal beszélgettünk.
Miért lettél orvos és mit tartasz a küldetésednek?
Hét éves voltam, amikor bőrrákban hunyt el az édesapám. Hirtelen véget ért a felhőtlen gyerekkorom: akkora űr és fájdalom volt a szívemben. Küldetésem, hogy azon dolgozzak, hogy másokat megóvjak ettől a szívszorító érzéstől. Attól a pillanattól csak orvosnak készültem. Soha, semmilyen alternatív tervem nem volt. Az egyetem alatt is végig az járt a fejemben, hogy mindent elolvasni, megtanulni, ezen még valakinek az élete múlik.
Milyen értékek miatt csatlakoztál a Budai Gasztroenterológiai Központ csapatához?
Amikor Szőnyi Mihály Adjunktus Úr szólt, hogy lesz lehetőség ott dolgozni, nagyon megörültem. A csapat nagy részét ismerem munkahelyről, egyetemről. Tudom, hogy nagyon elhivatottak, munkájukra igényesek, ugyanakkor a privát életben nagyon kedves emberek, barátok. Ez egy családias csapat. Jó tagnak lenni.
Az endoszkópia minden európai igényt kielégítő modern eszközparkkal rendelkezik, mely folyamatosan fejlődik. Ezen felül a társszakmák is egyre inkább képviseltetik magukat, ami a komplex betegellátásnak elengedhetetlen feltétele. Szerencsések vagyunk, mert nálunk egy radiológusért, ultrahangosért, laborháttérért, dietetikáért, sőt, a pszichológiai szaksegítségért sem kell messze menni.
Mi a szakterületed? Mivel fordulhatnak hozzád a betegek?
Belgyógyászat és gasztroenterológia szakvizsgát szereztem. A belgyógyászat azonban óriási, így specifikusabb a gasztroenterológia. Ezen belül kifejezetten érdekel a vastagbélrák szűrés, illetve a gyulladásos bélbetegek gondozása.
Miben méred a sikert?
Kórházból a saját lábán hazamenő betegen, a szakrendelésen a „Jól vagyok, csak javaslatért jöttem” betegen. Főként, amikor csillogó szemekkel jönnek. A fiatal gyulladásos bélbetegeimnél (IBD) pedig a gyermekáldásban. A sok rosszul lévő, gyakran szorongó fiatal beteg, aki remélni sem tudja, hogy egyszer másként lesz és saját családot alapíthatnak. Minden IBD-s fiatalo betegem tudja, hogy a megszületett babáról képet kell hozni. Ez a boldogság és a siker. Egy „normális” élet, ami egészségesként olyan természetes.
Az egyik fontos küldetésetek a vastagbélrák-szűrés ösztönzése. Miért fontos ez a téma?
A vastagbélrák ma Magyarország második leggyakoribb rosszindulatú daganata. Évente kb. 9000 új esettel számolhatunk, és sajnos még mindig kb. 5000 beteget elveszítünk. Kialakulása többnyire lassú, évek alatt megy végbe, így bőven lenne még idő az eltérést rákmegelőző állapotban eltávolítani. Ennek egy módja van, a vastagbéltükrözés, mely elérhető komfortos formában is, altatással. Így a páciensben semmilyen rossz élmény nem marad. Mostani körülmények között biztonságos eljárás, szövődményráta csekély.
Kiknek a legfontosabb a szűrés?
Különösen fontos felhívni az úgynevezett rizikóval élő betegek figyelmét. Ilyen célcsoport a már említett gyulladásos bélbetegek mellett a családi halmozottság, vagy a páciens kórtörténetében szereplő vastagbél polyp megléte. De a spóradikus, azaz véletlenszerű előfordulás is gyakori. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy az életkori előfordulás is egyre inkább előbbre tolódik.
Miért fontosak számodra a továbbképzések?
A rendszeres továbbképzés biztosítja, hogy a megszerzett tudás a felszínen maradjon és az újdonságokat mi is tudjuk alkalmazni a betegeinknél. Az orvostudomány számos területén folyamatos eszköz-, technológiai- és gyógyszerkutatások zajlanak. Természetes igény a saját és a beteg részéről is, hogy ami ma a rendelkezésünkre áll arról tudjunk és alkalmazzuk a mindennapokban.
Mit teszel a jó orvos-beteg kapcsolatért?
Minden emberi kapcsolathoz sok-sok türelem kell és megértés. Mindannyian emberek vagyunk. Most én állok az orvos oldalán, de egy pillanat alatt én is állhatok a beteg, vagy a hozzátartozó oldalán. Át kell tudni érezni, hogy a másikban mi megy végbe annak hatására, amit és ahogy mondunk.
Mivel töltöd a szabadidődet? Hogyan kapcsolódsz ki?
Ez nagyban kapcsolódik a fenti kérdéshez. Akkor jobb az empátiakészsége az embernek, ha ki tud kapcsolódni. Az elmúlt időszakban egyszerre voltam orvos és hozzátartozó, aki egyre csak kapta a rossz híreket. A bélbetegeimnek mindig mondom, hogy a betegségek nagy része lelki eredetű. Próbáljanak kikapcsolódni, az segít. Mindig kérdezték, hogy hogyan? Mondtam, hogy sport, relaxáció, kutyus. Én a két kutyámmal tudok leginkább kikapcsolódni Egy kétéves közép spitz és egy 5 hónapos törpe spitz felelős gazdijaként igyekszem mindent elkövetni, hogy jól érezzék magukat. Nekem ők segítenek ellazulni.
