Miért lettél orvos és milyen szakterületen dolgozol?
Kiskoromban anyukám munkahelye – egy pesti kórház – nekem nem egy ijesztő helyet, hanem izgalmas illatokat és kedves embereket jelentett. Szerettem ott lenni. Aneszteziológia és intenzív terápiás szakorvos vagyok, nem csinálnék mást.
Milyen kérdésekkel, panaszokkal fordulhatnak hozzád a páciensek?
Amennyiben műtétre vagy altatásos beavatkozásra van szükség, mi tekintjük át az egész kórtörténetet és úgy tervezzük meg az altatás módját és felhasznált gyógyszereket, hogy a betegnek a lehető legkisebb megterhelést jelentsen. A megfelelő fájdalomcsillapításról történő gondoskodás is a munkánk fontos része. Intenzív terápiás szakorvosként azt kívánom, keveseknek kelljen hozzám fordulni…
Milyen értékek miatt csatlakoztál a Gasztroenterológiai Centrum csapatához?
Kislányom születését követően egy olyan helyen szerettem volna visszatérni a munka világába, ami családias, a betegekkel való foglalkozásra is kellő időt tudok fordítani, nem a futószalag-effektus érvényesül, ezt itt mind megtaláltam. Ezen kívül figyelembe tudják venni a munkatársak igényeit is, kisgyerekes anyukaként ez különösen fontos és megnyugtató.
Mit tartasz fontosnak az orvos-beteg kapcsolatban?
Amikor én találkozom a beteggel, általában épp műtét vagy egy kellemetlen vizsgálat vár rá, izgul, sokszor nem tudja, pontosan mi fog történni, kiszolgáltatottnak érezheti magát. Nagyon fontos, hogy ilyenkor a lehető legnagyobb türelemmel és kedvességgel forduljunk a beteghez, hogy tudja, biztonságban van és a beavatkozás végén mosolyogva ébredjen. Az a kedvencem 🙂
Mivel töltöd a szabadidődet?
A szabadidőm legnagyobb részét most a kislányom tölti ki, de fontos valamennyi én-idő is, ilyenkor sportolok vagy olvasok. Szeretek péksüteményeket sütni, jó érzés, amikor a kezem alatt összeáll a tészta és a család elégedett a végeredménnyel.
